Eddig nincs panaszom az idei télre. A következő képek december 30-án készültek. Az előrejelzésekben semmi nyoma nem volt, a 29-ei egész napos ködnek és fagypont alatti hőmérsékletnek. A radart nézve az egész országban két kisebb területen lehetett látni ezeket a viszonyokat, máshol verőfény, fagypont feletti hőmérséklet és viharos erejű szél volt. Pl. ott is, ahol én voltam. Budapesten. Azt hiszem sejthető, hogy tiszta ideg voltam. De Laura barátnőm biztosított afelől, hogy másnap reggelig – amikor már otthon ébredek – megmarad a zúzmara a fákon. Mondta ezt úgy, hogy ő is Budapesten volt. Hittem neki, de azért rágta az agyamat a gondolat, hogy közben feltámad a szél és a gyönyörű fehér csipkék mind a földön végzik. Mivel megszületett ez a bejegyzés, egyértelmű, hogy nem lett igazam, csak ország-világ elé akartam tárni, hogy milyen problémákkal küzdök nap, mint nap. Elnézést kérek mindenkitől, akinek valós gondjai vannak! 

Sötétben indultam el. Egyszerűen, mert már látszott, hogy mégsem maradtam le a zúzmaráról. Minél előbb kint akartam lenni! Még nem kelt fel a nap, amikor az első képek elkészültek. Vicces jelenet volt. Neo már tudja, hogy nem érdemes szaladnia az őzek után, ezért csak figyelte őket, azok meg őt (vagy minket).  

A nap felkelőben volt, elkezdte színesre festeni a tájat. 

A szokásos bokornál (ITT lehet róla olvasni a bejegyzés vége felé) kerestem olyan leveleket, amikből látszik is valami a zúzmarán kívül. Ezt az egy párost találtam mindössze. 

Nagyon ritka, hogy napkelte után még sokáig nulla fok alatt marad a hőmérséklet, de ezen a reggelen ez is magadatott. 

Majd arra lettem figyelmes, hogy a kék égből hull a hó, mobillal készítettem róla dokumentációt. Ez volt a második vicces dolog ezen a reggelen.

Valószínűleg, hogy a távoli felhőkből érkezett fura légáramlatok által, de közvetlenül felettünk tényleg semmi nem volt, amiből eshetett. 

A három óra egy szempillantás alatt elrepült, újabb élménnyel gazdagodtam az idei szezonban. És hol van még a vége! :)