„Mint az köztudott”, a hím mocsári béka, ha szerelemre gyúl a kora tavaszi időszakban, úgy bekékül, mint annak a rendje. Amennyiben szerencsénk van, azaz az időjárás épp megfelelő és ha pont ráérünk abban a 3-4 napban megkeresni őket, amikor ebben a valószínűtlenül műanyag színben pompáznak, az olyan látvány, mintha azúrkék virágok lepnék el a vízfelszínt. Ez az élmény még azokat is rabul ejtheti, akik irtóznak az efféle állatkáktól.

Az elmúlt 20, vagy inkább 30 év márciusai arról szóltak, hogy ebben a néhány napban felkutassuk élőhelyüket. Az utóbbi tizen-egynéhány évem még azzal is kiegészült, hogy szerettem volna róluk elfogadható fotókat készíteni. Ezt már jópáran megtették előttem és minden ilyen briliáns fénykép után azt gondoltam, hogy teljesen felesleges hajtanom ezt az álmot, mert úgysem érek fel hozzájuk. Leginkább a technikai hátterem miatt. Majd jöttek az újabb márciusok és azt mondtam, hogy oké, azért csak megpróbálom a magam szintjén kihozni a maximumot. Már, ha sikerül megtalálni őket. 

Idén jött el a lehetőség, hogy megközelíthettem az áhított célt. Részletekkel nem szolgálhatok, de akik segítettek ebben, azoknak nagyon hálás vagyok és ők ezt tudják is (remélem, olvassák ezt a pár sort). 
Az időjárást közepesen jónak nevezném, ennél sokkal több béka is lehetett volna, ha kedvezőbb számukra a hőmérséklet, de végre le tudtam fotózni néhányat. Szerencsére mindig van a békák közt egy-egy készségesebb példány, aki nem szégyenlősködik. 

Elsőként két nőstény kedvéért hasaltunk a sárban. 

Aki jól figyel, két békaszemet is felfedezhet a peték közt. 

Az első alkalommal ő volt az a példány, aki nem bujdokolt el ijedtében, amikor meglátott bennünket. 

Két nap múlva indultunk újra megnézni őket. Nagyon izgalmas volt az odaút, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy még kékek. És a két társam még nem fotózott kékbékát, szóval nagyon sajnáltam volna, ha csalódottan kell hazamennünk. De nem így lett, legalább 10 hímet láttunk, ebből csak néhány volt, akiket fotózni is lehetett. 

Tutajos. :) 

Ő meg álcázni szerette volna magát. 

Eljött az idő, amikor azt gondoltuk, hogy ezt a projektet sikeresen kipipáltuk. Elkezdtünk az autó felé orientálódni, amikor az a bizonyos pár, akiket mindhárman folyamatosan fotóztunk, egyszer csak megindultak felém. Én akcióba lendültem, ez az utolsó pár perc feltette az i-re a pontot. Nagyjából ilyen képet szerettem volna róluk készíteni.  

Most egy évig nyugi van kékbéka ügyben, de az a terv, hogy hamarosan célba vesszük az unkákat, náluk hetekig tart a nász, nem kell attól tartani, hogy lemaradunk róluk.