A terv az volt, hogy a délutáni napsütésben megyünk a kutyával egy hosszabbat, e helyett naplemente után indultunk el, amikor már hazafelé kellett volna tartanunk. Így a séta rövidre sikeredett, cserébe a felhők olyan színekben és formákban pompáztak, ami minden alkalommal lenyűgözi az embert – meg az ember lányát is –, hiába látott már hasonlót számtalanszor. 

Íme a  fő attrakció.  Először sárkánynak akartam látni, aztán kengyelfutó gyalogkakukknak, a végén azonban megállapodtam magammal, hogy ez egy hamisítatlan újévi tűzmadár.